Habán Kerámiák

A habán népcsoport vallási tanai /anababtisták voltak/ miatt a 16. század végén, 17. század elején menekülni kényszerült Svájcból, illetve Németalföldről. Egy részük a magyarországi Felvidéken lelt menedékre. Sok volt köztük az ügyes kezű fazekas és a befogadó, módosabb családok számára számos kerámiaedényt /tálakat, korsókat, bokályokat, víz- és fűszertartókat/ készítettek. A habán fazekasok magukkal hozták a németalföldi /elsősorban delfti/ díszítőelemeket, ezek ötvöződtek a korabeli magyar ornamentikával és így jött létre ez a speciális, Európában is egyedülálló habán motívumkincs. Jellemző, hogy fehér mázas alapanyagra 4 színnel /okker, zöld, kék és mangán/ festettek állatfigurákat, virág és növénymotívumokat. Később megjelentek az un. zsánerképek is. Majd mindegyik tárgyon vannak feliratok / a készítés évszáma, a készítő, vagy a megrendelő neve, vagy nevének kezdőbetűi /

A gyártástechnológia a mai napig megőrizte a korabeli manufakturális jellegét. A kiégetett kerámiát kézzel mártják, majd a nyers mázas alapra a 2. égetés előtt kézi festéssel viszik fel a díszítő elemeket.Természetesen a felhasznált mázak, festékek élelmezés-egyészségügyi előírásoknak megfelelnek, így étel, ital tárolására, fogyasztására alkalmasak.